Köszönöm, jó(l) vagyok!
Köszönöm,jól vagyok. Ezt a mondatot valószínüleg te is már számtalanszor kimondtad. Legtöbbször
válaszként egy hétköznapi,röpke találkozáskor feltett kérdésre,amikor valaki azt kérdezte tőled,hogy
„hogy vagy?“.
Köszönöm,jól vagyok-mondjuk ilyenkor szinte automatikusan. De vajon tényleg így van ez?
Ha most csak pár másodpercre befele figyelsz, akkor mennyire valid ez a kijelentés?
Még mindig úgy érzed,hogy jól vagy?
Nagyon örvendek, ha igen! Ha viszont a kétségnek bármilyen kis csirája is megjelent,akkor érdemes
ezt átgondolni. Mert a hogylétünk,az az életünk minőségének tükre. Én ezzel kapcsolatban most két,
számomra fontos nézőpontot szeretnék megemlíteni.
Az első az,hogy manapság szinte divatként zúdul ránk az a tévhit, hogy nekünk jól kell lenni!Ezt
halljuk,olvassuk szinte mindenhol. „Áramolj,gondolkozz pozitívan,engedd el“ és hasonló „okosságok“
jönnek velünk szembe napi szinten. És ezzel nincs is baj, ha tényleg ezt érezzük. Ha minden adott a
kiegyensúlyozott, boldog élethez. Igen, akkor add át magad ennek az életérzésnek és éld meg minden
egyes aspektusát. De ha nem ezt érzed, akkor tudd,hogy nem kell !
A másik, az néha a saját belső hangunk,aki elhiteti velünk, hogy jól kell lennünk és azt is,hogy kifele
mindenképpen ezt mutassuk.
Te,aki most ezeket a sorokat olvasod,megszoktad magadnak engedni azt, hogy ne legyél jól? Azt,hogy
ne „csak működj,hanem érezz is“? És ha igen,ezt felvállalod?
Ha erre NEM a válasz, akkor véleményem szerint érdemes néhány kérdésen elgondolkodni.
Kinek és mikor hitted el,hogy a te érzéseid nem fontosak?
Mit jelent neked a „jól vagyok“? Itt magánéletedre gondolsz,hivatásodra vagy talán mindkettőre?
Melyik éned van előtérben:az anya, a feleség, a társ,a szomszédasszony,a munkatárs,az alkalmazott, a
főnök, a rokon vagy a barátnő? Melyikre vonatkozik a“ nem jól vagyok“?
Mennyire fontos neked az,hogy mit mutatsz a külvilágnak?
Ha sikerült ezekre a kérdésekre őszintén válaszolnod,akkor gratulálok,hiszen máris egy lépéssel
közelebb kerültél önmagadhoz.
Szeretném,hogy tudd hogy teljesen rendben van néha nem jól lenni!
Szeretném,hogy tudd,hogy jogodban áll megélni minden benned létező negatív érzést. Sőt
kérlek,engedd meg magadnak. Mert igen, vannak időszakok az életünkben,amikor nem vagyunk jól.
Ez váltakozik a jól vagyok életérzéssel. Egyszerűen,ciklikusan vagy össze vissza, minden
kiszámíthatóság nélkül. És ez így rendjén van, hiszen mindig minden értünk történik.
Hogy miért írtam én most pont erről, ami első látásra úgy tűnik,mindenkinek nyilvánvaló? Mert több
személyes konzultáció során ki körvonalazódott, hogy szükség van arra, hogy ezt a témát
boncolgassuk. Mert bíztatni szeretnélek, hogy nézzetek rá nyugodtan arra, hogy hogy vagytok. Erre
odafigyelni ér!
Én nem hiszem el sem a médiának,sem senki másnak azt, hogy nekünk mindig minden áron jól kell
lenni.
Arra bíztatlak,hogy ne essünk bele ebbe a rózsaszín cukorvattának álcázott csapdàba. Ez szerintem
toxikus pozitívítás.
Engedjétek meg magatoknak megérezni és kimondani AZT, AMI VAN!
Én jól vagyok.
Én most nem vagyok jól.
Megértésre van szükségem.
Szeretetre van szükségem.
Alvásra van szükségem.
Jól esne,ha gondoskodnál rólam.
Énidőre van szükségem.
Igenis elmondhatjuk, ha nem vagyunk jól. Mert az nem azt jelenti,hogy nem vagyunk jók.
Theta Healing kezelés, konzultáció, közös séta – Ki Csoda vagy Te?
válaszként egy hétköznapi,röpke találkozáskor feltett kérdésre,amikor valaki azt kérdezte tőled,hogy
„hogy vagy?“.
Köszönöm,jól vagyok-mondjuk ilyenkor szinte automatikusan. De vajon tényleg így van ez?
Ha most csak pár másodpercre befele figyelsz, akkor mennyire valid ez a kijelentés?
Még mindig úgy érzed,hogy jól vagy?
Nagyon örvendek, ha igen! Ha viszont a kétségnek bármilyen kis csirája is megjelent,akkor érdemes
ezt átgondolni. Mert a hogylétünk,az az életünk minőségének tükre. Én ezzel kapcsolatban most két,
számomra fontos nézőpontot szeretnék megemlíteni.
Az első az,hogy manapság szinte divatként zúdul ránk az a tévhit, hogy nekünk jól kell lenni!Ezt
halljuk,olvassuk szinte mindenhol. „Áramolj,gondolkozz pozitívan,engedd el“ és hasonló „okosságok“
jönnek velünk szembe napi szinten. És ezzel nincs is baj, ha tényleg ezt érezzük. Ha minden adott a
kiegyensúlyozott, boldog élethez. Igen, akkor add át magad ennek az életérzésnek és éld meg minden
egyes aspektusát. De ha nem ezt érzed, akkor tudd,hogy nem kell !
A másik, az néha a saját belső hangunk,aki elhiteti velünk, hogy jól kell lennünk és azt is,hogy kifele
mindenképpen ezt mutassuk.
Te,aki most ezeket a sorokat olvasod,megszoktad magadnak engedni azt, hogy ne legyél jól? Azt,hogy
ne „csak működj,hanem érezz is“? És ha igen,ezt felvállalod?
Ha erre NEM a válasz, akkor véleményem szerint érdemes néhány kérdésen elgondolkodni.
Kinek és mikor hitted el,hogy a te érzéseid nem fontosak?
Mit jelent neked a „jól vagyok“? Itt magánéletedre gondolsz,hivatásodra vagy talán mindkettőre?
Melyik éned van előtérben:az anya, a feleség, a társ,a szomszédasszony,a munkatárs,az alkalmazott, a
főnök, a rokon vagy a barátnő? Melyikre vonatkozik a“ nem jól vagyok“?
Mennyire fontos neked az,hogy mit mutatsz a külvilágnak?
Ha sikerült ezekre a kérdésekre őszintén válaszolnod,akkor gratulálok,hiszen máris egy lépéssel
közelebb kerültél önmagadhoz.
Szeretném,hogy tudd hogy teljesen rendben van néha nem jól lenni!
Szeretném,hogy tudd,hogy jogodban áll megélni minden benned létező negatív érzést. Sőt
kérlek,engedd meg magadnak. Mert igen, vannak időszakok az életünkben,amikor nem vagyunk jól.
Ez váltakozik a jól vagyok életérzéssel. Egyszerűen,ciklikusan vagy össze vissza, minden
kiszámíthatóság nélkül. És ez így rendjén van, hiszen mindig minden értünk történik.
Hogy miért írtam én most pont erről, ami első látásra úgy tűnik,mindenkinek nyilvánvaló? Mert több
személyes konzultáció során ki körvonalazódott, hogy szükség van arra, hogy ezt a témát
boncolgassuk. Mert bíztatni szeretnélek, hogy nézzetek rá nyugodtan arra, hogy hogy vagytok. Erre
odafigyelni ér!
Én nem hiszem el sem a médiának,sem senki másnak azt, hogy nekünk mindig minden áron jól kell
lenni.
Arra bíztatlak,hogy ne essünk bele ebbe a rózsaszín cukorvattának álcázott csapdàba. Ez szerintem
toxikus pozitívítás.
Engedjétek meg magatoknak megérezni és kimondani AZT, AMI VAN!
Én jól vagyok.
Én most nem vagyok jól.
Megértésre van szükségem.
Szeretetre van szükségem.
Alvásra van szükségem.
Jól esne,ha gondoskodnál rólam.
Énidőre van szükségem.
Igenis elmondhatjuk, ha nem vagyunk jól. Mert az nem azt jelenti,hogy nem vagyunk jók.
Theta Healing kezelés, konzultáció, közös séta – Ki Csoda vagy Te?
Vegyél részt!
Kommentek