Egó és a külső értékek…

…avagy mit is jelent, mit is kezdjünk ezzel középkorú felnőttként

„ Sokan nem tudják azt, hogy mindenki csak annyi tiszteletet, szeretetet, megbecsülést kap a másiktól, amennyit önmagának ad.”
(Csernus Imre)

Ezennel köszöntök Mindenkit, de úgy látom, hogy magamat is a középkorú felnőttkorban.

A téma önmagában is vitatott és ebből kifolyólag mindenki számára mást jelent.
Számomra röviden: az egó azért van, hogy életben tartson a fizikai síkon a világban. Lehet, hogy fura, de komolyabb elismerésre, előléptetésre nem, vagy csak nagyon ritkán vágytam. Luxus életre sem, és millókra sem. Voltam hálózatépítő, láttam abban is ezeket, de nem ez volt a célom. Nem a meggazdagodás, utazás- egyszerűen nem motivált, hiába lengették előttem.

Ami miatt mégis próbáltam jobban ráfókuszálni, az az volt, hogy a kisfiamnak milyen élményeket tudok biztosítani, ha megy a szekér. Mondanom sem kell szerintem, de a milliók előtt 1-2 hónappal megálltam, mert pont a kisfiamra nem maradt időm- energiám.

Inkább mindig arra vágytam, hogy szeressenek, olyannak, amilyen vagyok, értsenek meg, értsék már úgy amit mondok vagy teszek, ahogy azt én gondolom, a szándékomat.

Egó vitákban viszont volt már részem. Ez a kinek van igaza téma és társai.

„Kártyáztam az Arkangyalokkal” ezúttal is- Sokat

Kártyapartinak szoktam hívni. Nem tiszteletlenségből, hanem mert élvezem és néha vicceskednek.
Húztam magamnak és Mindenkinek, aki ezt olvassa.

Hogyan is állok én a saját egómmal az Arkangyalok szerint?

Raziel Arkangyalt húztam. Szépen ki is jött, hogy én bizony nagyon elfolytom a sajátomat, ennyire nem biztos, hogy kéne, mert így a fizikai világban igen csekély esélyem van.
(Megjegyzés: van, hogy elfelejtek enni, annyira „kilővöm”.)

De most már tényleg lazítani kéne a gyeplőjén, mert másnak van ideje egyébként is. Csak kell az az egó, ha azt szeretném, hogy az álmaim valóra váljanak. Azt hittem, hogy a józanész is elég, de az ehhez kicsit kevés.
Viccesen mondanám, hogy reszkess világ, szétcsapok és jön akkor a béke és a szeretet…

Külön lapot húztam az úgynevezett „spiri- egóra” is, a sajátomra természetesen

Sejtettem, hogy a kettő összefügg…, de hogy ennyire, azt viszont nem. Chamuel Arkangyalt szoktam húzni másoknak is…kezdem megszokni. Bizony itt is kijött az Életfeladat.

Megvan a lelkem célja, csinálom is, sőt a lelkem ennek még örül is, mivel végre kiteljesedhet ilyen téren is, de eddig sprirituálisan is sikerült elfolytani az egót.
Rímekben, vagy valami hasonlóképp ez úgy jött: Eljött a lelkem ideje, hogy láthatatlan szárnyait kiterjessze. Igen ám, csak ezt meg is kellene engednem már végre, ugyanis az is kijött, hogy bizony fáradt néha lelkem is. Egyszerűen csak lekorlátozom magam ilyen téren is.

Sokan dicsérnek mostanában, gratulálnak, megköszönnek…érzem és tudom, mégsem vágyom rá, számomra ez nagyon kedves, jól eső érzés, csak olyan furcsa, ismeretlen…igazából csinálom, amit szeretek. Kicsit, na jó…nagyon furcsa az elismerés.

Szépen a háttérben csinálni, az más…, az olyan otthonos. Ilyenkor szokott viszont az lenni, hogy az ember, ahogy én is tettem eddig spirituális körökben, marad a kényelmes kis komfortzónájában. Nem mindig ez a helyes út. Néha itt is meg kell mutatni magunkat.

Furcsaság, hogy egy lapot szerettem volna húzni, kettőre ragadt a kezem. Haniel Arkangyal volt a másik, akit húztam.

És egy az egyben kijött, hogy miért is korlátozom a „spiri egót”.
Mióta meghallottam és láttam is példát eget verő ilyen egóra, azóta a gondolat is taszít, hogy nehogy engem is „elérjen”.
Valljuk be, hogy erre kb. nulla esély az én esetemben, mégis mindig ott motoszkált, hogy én olyan biztosan nem akarok lenni. Most ki is húztam, hogy nem kellene ettől félnem, mert a lelkemben mindig lelki erő és a fény az úr. Csak el kéne már hinni magamat, olyannak amilyen vagyok.
Vicces, nem? Mindig azt szerettem volna, hogy elfogadjanak olyannak, amilyen vagyok…és én nem adtam rá lehetőséget. Eddig.

Ez a furcsaságok éjszakája…”húztam” Mindenkinek, aki olvassa ezt

Szoktam kevergetni gyakran közben, mikor kérem a lapot, hogy milyen szándékkal, mire, kinek…Most az volt a szándék, hogy kitől kérhet Arkangyali útmutatást az, aki ezt olvassa.
Kevertem: viccesen mondtam, hogy önként jelentkezőt kérek. Piff, felfordult egy lap. Nem kellett húznom, van önként jelenzkező.

Ariel Arkangyal üzenete:
Nagyon fontos az egyensúly. Az egó önmagában semmit nem ér, ha csak gondolatok vannak mögötte, kell a lélek is. A kettő egyensúlya a lányeg.
A gondolkodás, esetleges pótcselekvés kevés, meg kell tölteni tartalommal, és cselekedni, de azt igazán. Az álmokat csak így lehet a fizikai síkra hozni, teremteni, megvalósítani.
Újrakevertem itt is, mielőtt elteszem, szoktam…újabb önként jelentkező jött.

Nathaniel Arkangyal üzenete
El kell engedni a régit, és csak úgy tud jönni az új. Az új pedig jó és szép, de helyet kell csinálni neki.

Jelzem, hogy az újban ott a bőség is…, valahol az Egyensúlyban.
Hívjátok a segítséget bátran: két önként jelentkező is van az aktuális témában…

Szeretettel: Velenczei Noémi

2023. 08. 15.

(Facebook oldalam, elérhetőséggel: Noémi Világa- Merj máshogyan Élni )

(Területeim: Angyalkommunikáció, Reiki, Metamorf masszázs, Ásványinga)