A halál előtti lelki felkészülés és a fel nem dolgozott traumák

Ami egyszer elkezdődik, az valamikor véget is ér. 

Az emberi életnek a halál szerves része, és mindenki számára elkerülhetetlen. A halál körüli gondolatok természetesek és gyakoriak lehetnek, különösen akkor, ha valaki idős korban van, vagy súlyos betegséggel küzd. A halál előtti lelki felkészülés és a fel nem dolgozott traumák kezelése fontos lépések lehetnek az egyén számára a békés távozás felé.

Az emberi psziché bonyolult és sokféle érzést képes feldolgozni. Amikor valaki a halálra gondol, természetes, hogy különböző érzelmek merülnek fel. A szomorúság, a félelem, a harag és a keserűség mind olyan érzelmek lehetnek, amelyek a távozás miatt felmerülnek. Fontos, hogy ezeket az érzelmeket megértsük és megfelelő módon kezeljük. Sokszor hallottam fiatal koromban, hogy ’’mindig olyan dolgokat tegyél, amiket ne bánj meg, hogy amikor jön a vég, sose legyen benned az az érzés, hogy mi lett volna, ha? ’’ Természetesen ezzel az is jár, hogy felvállalod a döntéseid és tetteid következményeit, de ugye erről már írtam. 

A fel nem dolgozott traumák és lelki fájdalom is befolyásolhatja a halál előtti lelki állapotot. Ha valaki korábban megtapasztalt valamilyen traumát vagy veszteséget, de nem dolgozta fel, ezek az érzelmek és fájdalmak felszínre kerülhetnek a halál közeledtével. Ezért fontos, hogy az egyén számára lehetőség legyen feldolgozni ezeket a traumákat, és segítséget kapjon a lelki fájdalom enyhítéséhez.

A halál előtti lelki felkészülés egyéni folyamat, és mindenki más módon éli meg. Néhány ember számára a vallás vagy a spirituális gyakorlatok segíthetnek a lelki béke megtalálásában. Mások számára a meditáció vagy a reflektálás segíthet a halál elfogadásában és megértésében. Az is fontos, hogy az egyén beszéljen szeretteivel és megossza érzéseit, gondolatait a halálról. A támogató közeg és a megértő családtagok vagy barátok jelenléte segíthet a lelki felkészülésben. És természetesen az is egyedi, hogy mikor kezdi el ezt a felkészülést. Ugyanis van olyan, aki évek óta készül rá, és azt várja na majd holnap lesz az a nap amikor nem ébredek fel, és mégsem jön el, van olyan, aki lehet nem is készül rá és mindennek vége. Ezen a síkon, ebben a dimenzióban, de nem a lélek számára. 

Ha valaki fel nem dolgozott traumákkal vagy lelki fájdalommal küzd a halál előtt, ajánlott szakmai segítséget kérni. Egy tapasztalt pszichológus vagy pszichiáter segíthet az egyénnek feldolgozni a múltbeli traumákat, és megkönnyítheti a halál előtti lelki felkészülést. A terápia vagy a tanácsadás lehetőséget ad az egyénnek arra, hogy megértsék és elfogadják a múltbeli eseményeket, és megküzdjenek a felmerülő érzelmekkel és fájdalmakkal.

A halál előtti lelki felkészülés nem csak az egyén számára fontos, hanem a család és barátok számára is. A családtagoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy búcsút vegyenek és megfelelő módon elköszönjenek. Ezért fontos, hogy az egyén kommunikáljon szeretteivel a halál közeledtéről, és megbeszéljék az elköszönés lehetőségeit. Ez lehetőséget ad mindenkinek a lelki békére és a zavartalan távozásra.

Emlékszem, volt egy nagyon kedves szomszédunk gyerekkoromban. Sokszor kívántam azt titokban, hogy az ő családjához tartozzak. 😊 Amikor megtudtuk, hogy nagyon beteg, erősen elszomorított. Volt, akit a saját családomban is erősen meglepett. Az ő családja sokáig titokban szerette volna tartani, ami sikerült is pár évig, de aztán az állapota rohamosan romlott és korházba került. Megtudtuk, májcirózisa van. Már nem volt neki sok hátra. Hetek, akár napok.
Felnőtt gyerekei távol éltek, fia Amerikában. Mindenki drukkolt, hogy legalább addig tartson ki, amíg megjön, hogy tudjanak elbúcsúzni egymástól. 

Amíg kórházban volt, felváltva voltak mellette a hozzátartozók, soha nem hagyták egyedül. Egyik alkalommal, amikor éjjeli váltásra jött be a húga, magához hívatta és mondta neki, meg szeretne gyónni. Kicsit meglepte, hiszen tudta, aznap járt nála a pópa. Nehezen, de vállalta a feladatot, mert tudta, ez már nem tréfa. Órákon át beszélgettek, többnyire a beteg. Kiöntötte a lelki fájdalmait, bajait, traumáit, megbeszéltek temetkezési részleteket, jövőbeli teendőket. 

Évekkel később mondta el a húga, hogy mi történt ott, természetesen a részleteket kihagyta. De bevallotta, nagy terhet kapott akkor a testvér bátyjától, mert ő nem lelkipásztor, de vállalta, mert igazából érezte, tőle vár valamilyen megnyugtatást, megbocsájtást. Igazából ő volt az utolsó élő ember, aki beszélt akkor vele. Utána kómába esett. Megvárta, amíg megérkezett a fia, aki egyenesen hozzá sietett a reptérről. El tudtak búcsúzni és pár perc múlva a gép sípja törte meg a kórterem csendjét, jelezvén a fizikai funkciók leállását. Elbúcsúzott. Elment. Egy jobb és szenvedésmentes létbe tért vissza. 

Most, hipnoterapeutaként teljesen más szemszögből tudom átérezni, átélni ezt az eseményt, de akkor, fiatal kamaszként csak annyit értettem az egészből, hogy olyan terhet hagyott maga után a húgának, amire nem lett volna joga. És emiatt kicsit csalódtam is benne. De most már tudom, hogy miért vállalta el a testvére ezt a terhet: fontos volt kimondani a kimondatlan dolgokat, hogy a lelke békében és megnyugvással tudja folytatni az útját. 

Talán majd tudok segíteni a húgának ezt a terhet feldolgozni, ha kérni fogja segítségemet. 

A halál előtti lelki felkészülés és a fel nem dolgozott traumák kezelése fontos lépések a békés távozás felé. Fontos, hogy az egyén megértse és elfogadja a halált, és megtalálja a lelki békét. A szakmai segítség, a vallásos vagy spirituális gyakorlatok, a beszélgetés és a támogató közeg mind segíthetnek ebben a folyamatban. A halál természetes része az életnek, és a lelki felkészülés lehetőséget ad a méltóságos és békés távozásra.

Úgy gondolom, bármennyire is hosszú vagy rövid a felkészülés, van-e idő rá vagy sem, hogy célzottan ez megtörténjen, érdemes úgy élnünk az életünket, hogy bármikor bekövetkezhet a pillanat. Ezért fontos tisztában lenni bizonyos fogalmakkal és nem tabuként kezelni a halál fogalmát, mert ha a tudatos elménk nem fogadja el vagy elutasítja, a lelkünket egy olyan csapdába csalhatja a félelmei és negatív programjai által, ami megnehezíti a tovább lépést és fejlődést, akár a gyógyulást. Fontos megérteni, hogy a fizikai test csak egy burok, egy ideiglenes „lakhely” erre az életre, hogy tapasztaljunk, tanuljunk és fejlődjünk, és amikor eljön a pillanat, elhagyjuk ezt a „lakhelyet” és egy másik minőségben, másik formában folytatjuk utunkat a féltétel nélküli szeretet és isteni tökéletesség felé. 

Tatár Annamária Hipnoterapeuta & Reiki mester

quantumhipno@gmail.com